55. nap – Retro kávé és az új állvány

Végre aludtam 8 órát. Az elmúlt napokban éjfél körül feküdtem és 5:30-kor keltem, ami hosszú és produktív napot eredményez. Hátránya, hogy hetente egyszer kimerülök úgy rendesen.

Reggel átnéztem a Marketing Commando legújabb videóit és Facebook posztjait. Nemsokára itt az idei Marketing Szuperkonferencia, ennek a kampánya indult el a napokban. A bejegyzések között volt egy McDonald’s McCoffee reklám a brit piacról.

Reggeli kávémmal a kezemben láttam ezt a reklámot (köszi Wolf Gábor)
A kávé egyszerűen – a Meki szerint.

Kreatív beintegetés a kávézást agyon bonyolító trendhajhász kávézó tulajdonosoknak.
Az üzenettel teljesen egyetértek: vannak alkalmak, amikor az emberek csak kávézni szeretnének.

Nem mondom, hogy a Meki kávéja a legjobb, de a marketingje zseniális. Megszólít a egy érzéssel, egy hangulattal.

Megragadja azt a pillanatot, amikor ott állsz a pult előtt és csak egy felfrissítő koffein injekciót szeretnél bevinni a szervezetbe egy jó kávé formájában.

Amikor nem izgat honnan jött az alapanyag.
Amikor kihagynád gasztronómiai kirándulást. Amikor nem vagy kíváncsi a váratlan ízek háborújának végkimenetelére a nyelved alatt.

A fejed tele van tervekkel, indítanád a napot, belecsapnál a megvalósításba, amihez kell egy kis turbó.
“Csak egy kávét kérek. Köszönöm.”
Vannak ilyen alkalmak, ugye?

Beszereztem egy új állványt

Gyönyörű idő volt ma, napsütés, fodros felhők – minden adott volt, hogy csináljak pár time lapse videót. Egyetlen akadályt a fotó állvány hiánya jelentette, mivel a pár hete tönkrement az aprócska, de annál praktikusabb telefon tartóm.

állvány

Azóta hanyagoltam a videózásnak ezt a fajtáját. Két hete szombaton kitaláltam, hogy házilag barkácsolok egy “állványt” kávésdobozból. A folyamatot elkezdtem videóra venni, nem volt vele semmi különösebb célom.

Aztán elkészült a mű és nagyon megörültem neki, hogy elbírja a telómat. Tettem bele pár nehezéket és elindultunk a városba tesztelni. A szokásos app-pal felvettem pár time lapse alapanyagot és közben a másik kamerával minden más mozdulatunkat is rögzítettük.

Délután átnéztem a felvételeket, kiválogattam azokat, amikkel el tudom mesélni az állvány projektet. Választottam egy dinamikus zenét és videóklippet készítettem hozzá a napunkból.

Nézd úgy, hogy másodszor használtam a videó vágó programot és mindössze 2-3 funkcióját használtam. Filmet sem készítettem korábban, szerintem ez látszik is az eredményen 🙂

Nekem tetszik, mert végre megcsináltam az első videómat.

Sokszor emlegetem, hogy a folyamatban hiszek. Abban, hogy minden dolog az életben egy folyamat része. Például ha valaki elér valamilyen sikert vagy ismertséget, az nem azért van, mert pont akkor pont arra járt és szerencséje volt.

Hosszú gondolkodás, döntések és lemondások sorozata vezet a gyakorlás szokásához. Rengeteg gyakorlás és további új szokások bevezetése juttat el az első kisebb sikerekhez. Ekkor az ismerősök, barátok már észreveszik, hogy történik valami.

Jönnek az első kritikák, az első bíztatások – erre óriási szükség van a folytatáshoz. Valahol itt tartok most. Sokan nem értik mit csinálok. Furcsa lehet, hogy korábban csak a reklámjaimmal, meg a hírlevelemmel találkoztak, most meg a gondolataimról írok.

Semmi mást nem teszek, csak használom a közösségi médiát.

Arra használom, amire valójában való. Megmutatom mi történik velem. Egyelőre a Facebook a fő irány, később a többin is meg fogok jelenni.

Az összes funkciót kipróbálom, az összes tartalom formát elkészítem és publikálom ahol csak tudom. Online marketinges vagyok és ezt az évet a blogolásnak és a közösségi média tudásom fejlesztésének szánom. Úszni sem lehet megtanulni könyvből, ezért már az elején belevágtam.

Elkanyarodtam. Vissza a lényeghez.

Nem vártam tovább, ma kiböngésztem a neten, hol tudok állványt venni Pécsen. Délután elrohantam az Euronics-ba, 3 perc alatt már a kasszánál álltam. Fizettem és széles mosollyal a fejemen indultam levadászni a naplementét.

az új fotó állvány

Megtaláltam a helyet az utcában, elkezdtem kipakolni. Rájöttem, hogy nincs nálam a telefonhoz való kis tartó, amivel az állványhoz rögzítem. Vissza minden, fel a lakásba, rohanás le a lépcsőn, vissza a kiszemelt helyre.

Sietnem kellett, mert a Nap korongja lebukóban volt. Még éppen elcsíptem, így a time lapse-em elején egy pillanatra látható. Az igazi szépség ezután jött, az égbolt gyönyörű színekben játszott, ami feledtette velem, hogy mennyire fázom az 5 fokos szélben.

Az egy órás naplementéből végül egy 20 másodperces videó lett. Ma ezzel zárom a cikket. Jó éjt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.